2022年12月30日金曜日

Sárkányírás 龍体文字

 


  Nagyon régen már írtam a dzsindaimodzsiról 神代文字 („az istenek korának írása”), amit a kandzsi átvétele előtti ősi japán írásnak tartanak, és aminek ma is vannak hívői.

Nemrég találkoztam a sárkányírással (龍体文字), amit szintén ide sorolnak, és a sztori is hasonló:

ezt az írást 5500 éve alkotta meg Umasi-Asi-Kabi-Piko-Di-No-Kami 宇摩志阿斯訶備比古遅神 (Kazár Lajos átírása), aki a Kodzsikiben is felbukkan mindjárt az elején:

„Aztán, miközben a föld még vízen úszó olajfoltként zsenge volt és medúzaként lebegett, egy isten jelent meg valamiből, ami nádsarjhoz hasonlított; fenséges neve Umasi-Asi-Kabi-Piko- Di-No-Kami (? Kitűnő Nádtors-Istenfi-Szellem-Isten) volt;” (Kazár Lajos magyarítása)

  次國稚如浮脂而、久羅下那州多陀用幣流之時、【流字以上十字以音。】如葦牙因萌騰之物而成神名、宇麻志阿斯訶備比古遲神。【此神名以音。】

 Szóval, mivel isteni alkotás, ezért ez az írás isteni energiákkal rendelkezik, és az egyes  szótagjelek vagy azok kombinációja jelentéssel bírnak, pl  mivíz, hebéke,  ne sze→ tehetség kibontakozásának elősegítése stb.

Maga a sárkányírás 48 szótagjelből áll, és tartalmazza az -t is, ám úgy tűnik, hogy a japán nyelv lejegyzése helyett inkább amulettként szokás felhasználni, már csak az isteni energiák miatt is.

A legenda szerint ezt az írást az Iszei Nagyszentély 伊勢神宮 őrzi, bár edo és meidzsi kori dzsindaimodzsis könyvekben* nem találtam erre az írásra. Szintén nem ismeri Harada Minoru könyve**  se, ami talán nem is meglepő, mert az Országgyűlési Könyvtár (国立国会図書館) onlájn adatbázisa szerint az ezzel foglalkozó legrégebbi könyv a ködös 2018-as évekből származik, így talán elmondhatjuk, hogy a sárkányírás az ősi Heiszei kor végének agyszüleménye...

 

* 神国神字弁論、日本古代文字考上下、神字日文伝、嘉永刪定神代文字考、鍥木文字考

** 原田実(2007)『図説神代文字入門』BNP

 

felhasznált források:

 倉野憲司校注(1963)『古事記』岩波文庫

森美智代(2022)『龍体文字 開運引き寄せ帖』宝島社

KO-DZSI-KI 'RÉGI TÖRTÉNETEK FELJEGYZÉSEI' (fordító Kazár Lajos), Sydney, 1982

2022年11月19日土曜日

Kandzsioktatás Japánban

 

Ismét japán nyelviskola, bár most a kandzsioktatásról lesz szó. Szóval van egy iskola, ahol kb 6 éve tanítok, és viszonylag normális, de azért itt is van egy-két olyan dolog, amivel nem tudok azonosulni (a 3. éve tartó értelmetlen maszkviselés az egyik, de ezt most hagyjuk).

Az egyik ilyen dolog a kandzsioktatás ugye. A fő tankönyv a みんなの日本語, így az ehhez kapcsolódó munkafüzeteket is rendszeresen használjuk. A kandzsi esetében ez a 漢字練習帳 lesz, ami kb hetente egyszer kerül sorra. Az alábbiakban bemutatok egy példát az egyes leckék felépítésére.




Ahogy látható, egy lecke három részből áll:  1. olvasat és minimális írásgyakorlat  2. olvasási feladat   3. kandzsiátírási gyakorlat.

A probléma mindjárt az első pontnál jelentkezik, lévén a kandzsik alapvonásainak begyakoroltatása nélkül, mindössze némi vonássorend-demonstráció után kell írni a kandzsikat, természetesen mindenki úgy "rajzol", ahogy éppen tud, vagy amilyen kedve van.

Az olvasat is gondot jelenthet, mert az anyanyelvi tanárok a 訓 olvasatra hiraganát, az 音  olvasatra katakanát használnak- úgy, ahogy a japán gyerekek tanulják, vagy ahogy a kandzsiszótárakban szerepel. Ezzel nem is lenne nagy baj, de itt külföldiekről, pláne kezdőkről van szó, akik néha a kanát sem tudják hiba nélkül leírni, és emiatt is teljesen össze vannak zavarodva, hiszen az 1. pontban kétféle kanával találkoznak, de a 2. pontban már mindent hiraganával kell leírniuk. Csodálkoztam is, amikor a táblára írattattam őket, hisz pl a 九時九分 -t  クジキュウフン-nak akarták írni, de aztán a japánokkal beszélve kiderült, hogy ők az olvasatot  a kétféle kanával tanítják. Mondtam nekik, hogy ez tök jó, de 外人-ként talán nem túl szerencsés a dolog, főleg ha valaki kezdő, de nem sok eredménye volt a dolognak. 

A másik furcsaság az óra eleji kandzsi-röppentyű, ahol is 5 kandzsi olvasatát kell leírniuk, viszont átírási gyakorlat kb soha nincs. (ráadásul az esetek többségében előző nap meg van mondva a diákoknak, hogy melyik 5 kandzsi várható a tesztben).

Felvetésemre, hogy esetleg írattatni is kéne őket, azt a választ kaptam, hogy a sikeres Japán Nyelvvizsga (JLPT) a fontos, ott meg ugye elég csak felismerni az írásjegyeket...

Természetesen elismerem a JLPT fontosságát, ami az iskola értékelését is befolyásolhatja, de hosszú távon jobban megérné, ha a kandzsikat "rendesen" tanítanák, értve ezalatt pl az alapvonásokat, vagy a kandzsik (főleg a 形声文字) felépítését, mert azért a  部首 vagy a 音符 ismerete is hasznos lehet. 

Ami az alapvonásokat illeti, szerintem a Nagy Bálint-féle kínai nyelvkönyv módszere egész jó, mert egyrészt bemutatja a kandzsik felépítését, másrészt pedig az egyes írásjegyeket alapvonásokra, elemekre bontja, amelyek begyakorlása után csak össze kell rakni a kérdéses karaktert. Nekem mindenesetre bejött.  



Van olyan módszer is, ami a kandzsik "etimológiájára" építve tanít, de ezzel az a gond, hogy kutatóként eltérő lehet az egyes kandzsik értelmezése, és néha laikusként is gyanús lehet az ilyesmi. Nekem is van ilyen könyvem, szótáram, érdekesnek érdekes, de nem szabad túl komolyan venni a dolgot.

2022年9月4日日曜日

Az első út Japánba 2002. IX. 4.

 Ma van 20 éve annak, hogy először Japánba jöttem. A jeles esemény a Japán Alapítványnak köszönhető (国際交流基金), azon belül is a 日本語成績優秀者研修 nevű programnak, amit második próbálkozásra sikerült elnyernem. Ez egy kéthetes ösztöndíj volt, az útiköltséget miegymást az Alapítvány állta, és még némi költőpénzt és könyvutalványt is adtak.

Meglehetősen felkészületlenül vágtam neki az útnak, netünk nem volt, meg nem is érdekelt a dolog, így itt-ott felcsípett infókkal vérteztem fel magam, mint később a helyszínen kiderült, igen lengén*. Egyébként ez volt az első igazi külföldi utazásom (egynapos kirándulás a Fertő-tó osztrák oldalához nem ér), és repülőn is először ültem. Utóbbit egész jól tűrtem, bár a repülős kaját máig nem tudtam megszeretni.

Franfkurti átszállással érkeztem meg a Kanszai repülőtérre, onnan indultunk a Japán Alapítvány Kanszai Központjához, ami azért nem volt olyan messze. A szállás is a Központban volt, egy hiper-szuperül felszerelt szobában, TV, video, CD lejátszó, széf, saját fürdőszoba, amit csak akarsz, és ez vezetett ahhoz a félreértéshez, hogy Japánban az ösztöndíjasokat mindenhol tejben-vajban fürösztik. Évekkel később emiatt kaptam sokkot a Kiotó Egyetem kolijában, ahol egy csodálatos fél évet töltöttem csótányokkal, és mindig elduguló zuhanykabinokkal (saját fürdőszoba, ugyan már!).

Maga a program leginkább az utazgatásról szólt, bár volt néhány óránk a Központban, mint pl szleng, teaszertartás, kalligráfia, de nem a húdekomoly tanulásról szólt a dolog. Emellett volt egy mini-homestay is, egy helyi családnál, ha jól emlékszem, két napos volt az egész. Alapjában véve az ilyesmi máig nem az erősségem, de egész jól eltelt a két nap, első tengeri lubickolás, első rotenburo (露天風呂), és még a Universal Studio Japanba is eljutottam, bár a Terminátor a szemem előtt robbant le :D  Sajnos az ételekkel nem volt ilyen szerencsém, ekkor még a rámenen és az okonamijakin kivűl hadilábon álltam a japán konyhával, és az Alapítvány menzájától is gyakran fájt a hasam.

Ami az utazást illeti, kb ötvenen-hatvanan lehettünk,  így bérelt buszon, illetve lefoglalt Sinkanszen-vagonokkal mozogtunk. Ha minden igaz, Nara-Kiotó, pár nap a Központban → Hirosima → Központ →  Tokió →  Központ sorrendben történt a dolog, de valahol volt közben egy kis Oszakai kirándulás is.  Egy életreszóló élményt szereztem, az akkor megismertek közül pár emberrel később is találkoztam Japánban, és van egy indonéz lány, akivel még most is tartjuk a kapcsolatot.  Sajnos a magammal vitt fényképezőgép nem akart együttműködni, emiatt kb az első hétről  semmilyen képem nincs, így a maradék pár napon eldobható kamerával dolgoztam.

A nyelvtudásom ekkor kb a Nemzetközi Japán  Nyelvvizsga hármas és kettes szintje közt lehetett, de értelemszerűen ez volt az első alkalom, hogy a tudásomat élesben is kipróbálhattam. Különösebb nyelvi problémám nem volt, imádtam az utcán kérdezősködni. Természetesen könyveket is vettem, a Japán Tanszék íratlan szabályai szerint Kódzsient (広辞苑) és klasszikus szótárt, utóbbit igen amatőr módon, mert a beszerzett szótárban az idézeteknél nem volt feltüntetve a modern nyelvi fordítás. A szótár mind a mai napig megvan, bár évekkel később vettem egy olyat is, amiben azért van fordítás is (全訳読解古語辞典, 三省堂). A Kódzsien mellé szereztem egy általános iskolásoknak szóló értelmező szótárt is (例解小学国語辞典, 三省堂), ami nagyon jó húzás volt, mert később rengeteget tanultam belőle, és szintén mind a mai napig megvan.

 Zenei téren ekkor ismertem meg BoA-t is, mert kb egész nap a Valenti c. száma ment valamelyik TV-csatornán. A J-pop ízlésemet alapvetően ez a korszak határozza meg (plusz a következő évben elnyert Monbusó ösztöndíj), így történt az, hogy a ’90-es évek vége – 2000-es évek első fele közti zenéket jobban ismerem, mint a mai előadókat. 

 Szóval kellemes két hetet töltöttem itt, és ugyanazokkal a benyomásokkal távoztam / távoztunk, mint az egyszeri turista is: minden nagyon szép, minden nagyon jó, és mindenki hú de kedves, bár már itt sikerült találkozni azzal a jelenséggel, hogy  ① a külföldi nem beszélhet japánul, ② minden külföldi tud angolul. E téren az elmúlt 20 év alatt csak némi változást érzékelek….

A következő évben a Monbusó ösztöndjjjal jöttem vissza, de ez egy másik történet.


Aszakusza, Szenszódzsi

Valahol Tokióban


Akihabara



* így történt az, hogy a magyarországi klíma szerint öltöztem, ami a fülledt melegben nem volt túl jó ötlet, illetve meglepetésként ért az is, hogy a boltban a feltüntetett ár nem tartalmazza az áfát.


2022年5月21日土曜日

A japán nyelviskola-bizniszről

  

Lopnak, csalnak, hazudnak



Bár Magyarországon is (japán) nyelvtanárkodtam, főállásban csak Japánban lettem nyelviskolai tanár. Meglehetősen naívan léptem be ebbe a világba, így nagy sokk ért Tokióban, amikor új alkalmazottként tanítani kezdtem egy úgynevezett szakiskolában (専門学校), és ahol hamar ráébredtem, hogy a dolog leginkább a profitról szól, a tanulók nyelvtudásának fejlődése, jövőbeni élete, illetve a tanárok munkarörülményei huszadrangú kérdés. Áprilisban hárman kezdtünk újoncként, egy ószakai lány, egy koreai nemzetiségű fiú (Kína 延辺 régiójából), és  jómagam.

 A lány május környékén betelefonált az iskolába, hogy nem érzi jól magát, és soha többé nem is jött már tanítani. A koreai srác a próbaidő végéig bírta, aztán lelépett- ha jól tudom, hazament Kínába. Én egy évig tűrtem, és nem volt nagy meglepetés, hogy rajtam kívül még vagy tízen léptek ki a suliból. Később hallottam, hogy az igazgató lenyúlta az iskola pénzét, és megszökött az igazgatóhelyettes-banyával. Ettől függetlenül az iskola mind a mai napig létezik, csak egy másik “becsületes” ember vette át az igazgatói trónust.

E kaland után egy darabig nem mentem nyelviskola közelébe, de az elmúlt kb 8 évet ismét a katedrán töltöttem (töltöm), de ezúttal szabadúszóként, megfordulva több nyelviskolában, egyetemen. Az alábbiakban megosztom a tapasztalataimat, hangsúlyozva, hogy azért vannak normális(abb) helyek is.

Na de hogy is működik a dolog?

① A tanulók nagy része ázsiai, bár nyelviskolától, régiótól is függ a dolog, vannak olyan iskolák, amelyek tényleg  nemzetköziek, tehát vannak európai, afrikai diákok is.  Az ázsiai diákok közvetítőcégek (エージェント)segítségével jönnek ki, amelyek jó sok pénzt kérnek el ezért, így volt olyan diákom, aki egyből bankkölcsönnel kezdte a dolgot. Aztán Japánba érkezve jól meglepődött, mert abban a hiszemben fizetett, hogy az összegben benne van a tandíj is. Hát nem így volt. Arra is van példa,  hogy a közvetítő felszívódik, vagy éppen okiratot hamisít-szóval bármi lehetséges.

② Japánba érkezve aztán jöhet a tanulás, japán nyelviskolában, illetve szakiskola vagy egyetem japán kurzusán. Iskolát alapítani jó biznisz, ezért boldog-boldogtalan fogott a japán nyelvoktatásba. Érdemes megnézni, hogy az egyes iskolák mögött kik vagy milyen, esetenként az oktatástól fényévekre levő cégek állnak.

Ami a nyelviskolát vagy a szakiskola nyelvi kurzusát illeti, ezek másfél-két évesek, tehát ez alatt kell eljutni olyan szintre, amivel már lehet munkát vállalni, vagy egyetemen stb továbbtanulni. Általában az N2 szintet várják el, ami a kínaiaknak nem nagy gond, de a vietnámi vagy a nepáli diákoknak  komoly kihívás. Ha nincs N2, nincs felvételiző se, így a bevétel érdekében már a gyérebb nyelvtudást is elfogadhatják (főleg az elmúlt 1-2 évben).

Na, de vissza a nyelviskolára. Általában napi 3- 4 órát tanítanak (2x 90 perc vagy 4x45-50 perc + szünet), a diákokat délelőtti vagy délutáni osztályba rakva. Egy osztály max 20 főből állhat, de azért ezzel is lehet trükközni. 

A nyelv mellett némi kultúrát is tanítanak, és persze illemtanfolyamot is tartanak: szelektív hulladékgyűjtés, az angol WC használata stb, de nem maradhatnak ki az értelmetlen japán szabályok súlykolása se. Hogy miért vannak ilyen szabályok, nem nagyon derül ki, lényeg, hogy kussolj és engedelmeskedj. 

A büntetés se marad ki, tokiói tanár koromban kvázi járőröztünk, kocsival bevittük a gyakran hiányzókat, útlevél elkobzása, miegymás. Az is előfordult párszor, hogy a bolti lopáson kapott diákot – pl 100 jenes péksütemény- a rendőrségi szabadon bocsátást követően az iskola önhatalmúlag őrizetbe vette, majd kitoloncolta az országból.  Ezt ugye, mi, a tanári kar hajtottuk végre…. 

Ami az oktatás színvonalát illeti, iskolától függő, de pl az elmúlt 2 év távoktatása  a röhej kategória volt.  A Zoomot használtuk, van, ahol az ingyenes, és van, ahol a fizetős verziót.

Előbbi ugye csak 40 percig okés, utána újra be kell jelentkezni. Mivel a tanulók nagy többsége nem rendelkezik se számítógéppel, se tablettel, általában okostelefonról követték az órát- ami különösen a beszkennelt tankönyvi oldalak mutogatásánál volt mókás. A fizetős verzióban sem volt sok köszönet, mert ugyanazt a tananyagot kellett lenyomni, mint amit személyesen tartanánk. Mondani sem kell, hogy ami papíron működik, az a valóságban nem…


Ami szintén megdöbbentett, hogy egyes iskolákban begyűjtik az óra után a tankönyveket, mert "úgyis elveszti / otthonhagyja". Hogy így mi értelme van az egésznek, homály...


Ja, és 2022 májusában még mindig ott tartunk, hogy maszk!!!, ami direkt jól jön a kellemes japán hőségben és 90 százalékos páratartalomban. Felvetésemre, hogy mi van, ha valaki ( a tanárt is beleértve)  rosszul lesz, azt a választ kaptam, hogy maszk!!!! Ennyit az értelmes párbeszédről. Persze ha egy japán általános-vagy középiskolában lesz rosszul (rosszabb esetben meghal)  a tanuló, a következő nap már ezzel van tele a média. A külföldi meg kussoljon.


③ A nyelviskola sikeres elvégzése után jöhet a továbbtanulás, ami szintén fontos a nyelviskolának, hiszen kell a szép statisztika. Ennek következtében olyan szakiskolákat, egyetemeket is ajánlgatnak a tanulóknak, amik kb semmi értékelhető tudást nem nyújtanak, tkp csak arra jók, hogy kapjál vízumot, amivel lehet diákmunkát vállalni. Ezt is nehezen veszi be a gyomrom, próbálom is meggyőzni a tanulni vágyókat, hogy ne azt nézzék, hogy mennyire olcsó a tandíj, hanem azt, hogy mit nyújtanak ezért. Ja, és a szakiskolák között van olyan is, ahol egy darab japán diák sincs, vagy azért, mert a japánok (már) nem találják  vonzónak az adott iskolát, vagy azért, mert eleve a külföldieket célozzák meg, néha azzal az elcsépelt szöveggel, hogy “Japán Ázsia vezetője”, “a japán technológia világszintű” stb …. 

  

Szóval az elmúlt kb 10 évben ilyeneket éltem át, szóval ha valaki Japánban akar nyelvet, ne adjisten szakmát tanulni, alaposan nézzen körül.

Ja, és a végére hagytam a legjobbat. Egy ismerősömet 2 éve felvették egy nyelviskolába igazgatónak, és erre az volt a feladata, hogy a tajvani góré aranyhalait gondozza (!). Mivel a góré rendszeresen simogatta, ölelgette a halakat, azok egy idő után betegek lettek és megdöglöttek. Persze, hogy az ismerősöm volt a rossz, így jól ki is rúgták (amit nem bánt annyira).   


2022年2月6日日曜日

A japán nyelv jövője

  Annak ellenére, hogy 2009-ben jelent meg, csak pár hónapja fedeztem fel a みんなの日本語事典-t, ami a japán nyelvvel kapcsolatos kérdésekre próbál meg választ nyújtani kb 500 oldalon keresztül. A japán nyelv jövője is szóba kerül, amit az alábbiakban megpróbálok összefoglalni (az eredeti szöveg a könyv 426-427. oldalán található).


Milyen lesz a japán nyelv 100 év múlva?


1. Fonéma:  a [ŋ] (カ゜行) már csak a Tóhoku vidék hegyeiben marad fenn éppen csak hogy, a standard nyelvváltozatnak már régen nem része.

 A zenei hangsúly változásának következtében egykor a fiatalok által beszélt nyelv sajátosságának tartott „laposodás” (平板化, hangsúlyvesztés) már az összes korosztálynál megfigyelhető.


2. Nyelvtan:  a ら抜き言葉 (tehát a hatóige rareru られる segédigéjéből a ra kiesik) általánossá válik, és a korábbi szóalak már régiesen hangzik.

  Az igeragozás egyszerűsödése folyamatban van, így az egysoros igék (一段動詞) ragozása az öthangváltós igékkel (ラ行五段動詞) lesz majd megegyező (pl 見らない stb). 

  A ちがう, みたいに melléknevesedése befejeződik: a ちがくない, ちがければ, みたく stb. szóalakok  általánossá válnak.

Az egykori szerény nyelvezet (謙譲語) most az udvarias nyelvezetnek (丁寧語) felel meg; a tiszteleti nyelv (尊敬語) az ismeretség fokát (親疎) hivatott jelezni.

A hokkaidói nyelvjárásból származó っしょ elterjedésével az うまいっしょszóalakot az idősebb korosztály is használja.


3. Szókincs: Kína gazdasági és katonai felemelkedésének köszönhetően a hanyatlásnak indult sino-japán szavak (漢語) és a kandzsi használata újra felélénkül. Az angol szavak beáramlása lefékeződik, és egyre kevésbé hallani azokat a véleményeket, amelyek szeretnék az angol nyelvet megtenni a második hivatalos nyelvnek.  


4. Írás: Sokan hangoztatják a kelet-ázsiai kandzsi kultúrkör (東アジア漢字文化圏) feléledésének szükségességét, illetve az írásjegyek (字体) egységesítését, de az egyes országok körülményei hátráltatják azt. Azonban a Japánban élő kínaiak számának növekedésével Japánban is egyre többen használják az egyszerűsített kínai írásjegyeket (簡体字). 


5. Nyelvjárások: Egykor az egész országban elterjedt  じゃん visszaszorul, de a じゃないですか használata előre tör.

Kelet-Japánban a べー továbbra is él, és a fiatalok körében terjed a  ~は、いいべ használata a  ~は、いいね helyett.


6. Politikai-gazdasági háttér: Amerika elveszti vezető szerepét, és Brazília, Oroszország, Kína valamint India politikai-gazdasági nagyhatalommá lép elő.

Ennek eredményeképp az egyetemeken az angol, kínai, spanyol és az orosz nyelv közül lehet választani. Az általános iskolákban egykor kötelező volt az angol tanulása, de ma már alig tanítják. Természetesen az alsó és felső középiskolákban változatlanul kötelező tantárgy.

Azonban erősödnek azok a hangok, amelyek bevezetnék a kínai, spanyol és az orosz nyelv iskolai oktatását (emiatt természetesen az angol nyelvtanárok tiltakoznak).

  A japán diplomácia ügyetlensége, és a gazdasági gyengülés miatt Japán távolra kerül az ENSZ Biztonsági Tanács állandó tagállamának státuszától, és kb az összes olyan lehetőséget elvesztette, amelyen japánul fejthette ki véleményét a világ felé.

 Az összes japán cégnél sok a kínai alkalmazott, így az egyszerűsített kínai írásjegyek használata általánossá válik, és viták folynak a jövőbeni írásjegytípusról (字体) is.

A jövevényszavakban megnő az orosz és a spanyol eredetű szavak száma, és megkísérlik a kínai és a japán nyelv összehangolását(手紙: levél / WC papír).



Imígyen szól a jóslat, és ami az utolsó sorokat illeti, a hanyatlásban már bőven benne járunk. Természetesen sokan még mindig a múltban élnek (Japan as number one) , és a média (マスゴミ) is előszeretettel nyomja a Cool Japan valamint a „a japán zene / konyha stb az egész világon igen népszerű” szöveget, de ez már a végjáték.

Az sem tesz túl jót az ország imidzsének, hogy kb már 2 éve nem engednek be külföldieket az országba (コロナ鎖国), és hát az ázsiai diákok, bedolgozók lekezelése sem teszi Japánt népszerűbbé  ( a japán nyelvoktatásbizniszről is írni kéne majd).

 


2021年5月1日土曜日

Példa a 訓 olvasatra a modern koreaiban

 Régebbi posztjaimban előkerült már párszor a koreai (훈독, 새김) olvasat, így pl a 千字文,  漢字 szótárak vagy a XIX. századi 김병연 (金炳淵) versei esetében. Ezúttal pár modern példát akarok bemutatni, aminek összeszedése azért is nehézkes, mivel a 漢字 használata erősen visszaszorult Koreában.

Elsőre pár példa 吉本一-tól, aki koreai és japán forrásokra hivatkozik:

 

一時 olvasata  [한시]

 

가지 olvasata  [열가지]

 

망신 olvasata  [개망신]  (a 망신 egyébként sino-koreai szó: 亡身)

 

金文京 a 참이술 szodzsut hozza fel, amelynek neve tkp a 眞露 (진로) koreai megfelelője. Emellett megemlíti, hogy bár erősen visszaszorult, de azért találni olyan buddhista templomot, ahol a szútrák esetében a olvasatot alkalmazzák.

 

Végül egy saját találat: a 효리네 민박 c. műsor 2/15-ben nem hittem a szememnek és fülemnek, ugyanis az eredeti feliratban többször is felbukkant a , amit bizony koreaiul olvastak ki: tehát nem , hanem (vagy úgy is lehetne fogalmazni, hogy a 죽여 szóra 漢字-t alkalmaztak).

 



 

 

 

Források:

 

金文京(2010)『漢文と東アジアー訓読の文化圏』岩波新書  pp 148-149.

吉本一(2011)「近代韓国の漢語とその出自」『日本語学』明治書院 vol. 30-8, pp 48-59.

효리네 민박 2/15

 

2021年3月6日土曜日

A koreai nyelv Fukui-rendszerű transzliterációja

A koreai nyelv Fukui-rendszerű transzliterációja (福井玲式ローマ字転写法) 

1.

g

p

n

h

d

a

r

ia

m

e

b

ie

s

o

szótag elején:

szótag végén: q

io

j

u

c

iu

k

y

t

i




2.   (középkoreai)

w

f

v

x

z

@

q

 



3. 

gg

ai

dd

iai

bb

ei

ss

iei

jj

oa

nn

oai

′′

oi

hh

ue

vv

uei

gs

ui

nj

yi

rh

ioia

rx

ioi

bd

iuiei

bsg

iui

sb

@i

 

forrás: