2010年10月15日金曜日

Egy kis japán hangtan ちょっとした音声学

Magánhangzók / 母音

ア a̠
イ i̞
ウ u̜ (ɯ̈)
エ e̞ , ɛ̝
オ o̜ ̞

Magánhangzó zöngétlenedés/ 母音の無声化:i̥, ɯ̥

A magánhangzók egyszerűsített jelölése / 母音の簡略表記: a,i,u(ɯ),e,o


Kettőshangzók/ 二重母音

アイ ai̯
オイ  oi̯
ウイ ɯi̯
アエ  ae̯
アウ aɯ̯    
stb /等

Azonban lassan kiejtve / 但、丁寧に発音すると:

アイ a.i
オイ o.i
ウイ ɯ.i
アエ a.e
アウ a.ɯ


Mássalhangzók / 子音

カ行

か  く け  こ  [k]

きゃ き きゅ キェ  きょ [kʲ] ([c], [kj])

ガ行

が  ぐ  げ  ご [ɡ],  két magánhangzó között/ 母音間:[ɣ],
szó közepén az idősebb korosztály esetében / 高い年齢層では語中の場合: [ŋ] [ɣ̃]

ぎゃ ぎ  ぎゅ   ギェ  ぎょ [ɡʲ] ([ ɟ] [ɡj]) , két magánhangzó között / 母音間:[ɣʲ] ,
szó közepén az idősebb korosztály esetében / 高い年齢層では語中の場合:[ŋʲ] [ɣ̃ʲ]


サ行

さ スィ す せ  そ   [s]

しゃ し しゅ シェ しょ [ɕ] ([ʃ])


ザ行 

ざ ズィ  ず   ぜ  ぞ [d͡z], két magánhangzó között/母音間: [z]

じゃ じ じゅ ジェ じょ [d͡ʑ] ([d͡ʒ]),két magánhangzó között /母音間: [ʑ] [ʒ]



タ行


た ティ  トゥ  て  と [t]

ちゃ ち ちゅ チェ ちょ  [t͡ɕ] (t͡ʃ)

ツァ ツィ つ ツェ  ツォ [t͡s]


ダ行

だ ディ  ドゥ  で  ど [d]

ぢゃ ぢ ぢゅ ヂェ ぢょ [d͡ʑ] ([d͡ʒ]),két magánhangzó között /母音間: [ʑ] [ʒ]

づ        [d͡z], két magánhangzó között/母音間: [z]  


ナ行


な  ぬ  ね  の  [n]

にゃ に にゅ ニェ  にょ [nʲ] (ɲ)

ハ行

は  へ  ほ [h] ([x], [χ]),két magánhangzó között /母音間: [ɦ]

ひゃ ひ ひゅ ヒェ  ひょ [ç] ([hʲ], [xʲ] )

ファ フィ ふ フェ  フォ [ɸ] ([x], [h])

バ行

ば    ぶ   べ  ぼ  [b], két magánhangzó között /母音間:[β]

びゃ び びゅ ビェ びょ  [bʲ], két magánhangzó között /母音間: [βʲ]


パ行 


ぱ     ぷ  ぺ  ぽ  [p]

ぴゃ ぴ  ぴゅ ピェ ぴょ [pʲ] 


マ行

ま   む  め  も [m]

みゃ み みゅ ミェ みょ [mʲ]


ヤ行


や   ゆ   イェ  よ [j]

ラ行


ら    る  れ   ろ [ɾ] ([ɖ])

りゃ り りゅ リェ  りょ [ɾʲ]

ワ行


わ ウィ  ウェ ウォ [ɰ] ([w])

[m] [n] [ŋ] [ɴ] [̃a] stb / 等


参考文献

斎藤純男著2000年『日本語音声学入門』 三省堂

2010年10月1日金曜日

Az istenek korának írása(i) 神代文字

Az istenek korának írásai (dzsindaimodzsi  神代文字) egy gyűjtőnév, amely több, egymástól különböző, többnyire szótagírást takar. Ezen írásokat  a kínai írás átvétele előtti, ősi japán írásnak tartották , legelső említése a kamakura kori sintó tudós, Urabe Kanekata (卜部兼方) nevéhez fűződik. Az észak és déli dinasztiák korában élt Inbe-no-Maszamicsi (忌部正道) szerint  az ősi japán írás képírás volt.  Az edo-korban fellendült a dzsindaimodzsik propagálása, az ősi szokásokhoz, kultúrához való visszatérést ösztönző sóko  eszmének (尚古思想) köszönhetően.  A dzsindaimodzsi legbuzgóbb híve  a tudós Hirata Acutane (平田篤胤) volt, az ő nevéhez fűződik a hifumi (日文, ) írás, ami valójában a koreai hangülön (한글) alapult. Természetesen már az Edo-korban is voltak ellenzői a dzsindaimodzsinak, mint pl Ban Nobutomo (伴信友) , aki "Kana no motoszue"(仮字の本末) c. könyvében kijelenti, hogy ezeket az írásokat a későbbi korok sintó tudósai követték el.


Az állítólagos ősi írással szembeni ellenérvek a következők:
-ha valóban lett volna ősi japán írás, nem lett volna szükség a kínai írás átvételére
- az ezekkel az írásokkal készült szövegek  nem léteztek az Edo-kort megelőzően
- a dzsindaimodzsival nem lehet lejegyezni az ójapán nyelv  magánhangzóit (上代特殊仮名遣い、a, i, i², u, e, e², o, o²)
-a dzsindaimodzsik többnyire az iroha (伊呂波) és a godzsúonzu (五十音図) alapján vannak sorba rendezve- azonban mind az iroha, mind a godzsúonzu heian-kori "találmány".
- a kamakura korig egyetlen könyv sem említi, hogy lett volna írás a kandzsi átvétele előtt.

Dzsindaimodzsik a XX. században is születtek: Egy Vada Kihacsiró (和田喜八郎) nevű férfi a ’70-es években bejelentette, hogy a családja birtokában áll néhány irat, amik Cugaru történelmét meséli el. Állítása szerint az iratok anyagát az ősei gyűjtötték össze, miközben bejárták egész Japánt. A témát felkapta az NHK és más adók is, azonban 1999-ben tartott sajtótájékoztatón megállapították, hogy:
- a szövegeket  Vada írta személyesen, újságcikkek és TV műsorok stb alapján,
- az általa megnevezett ősök sohasem léteztek,
- az "ősi" iratokban  használt írásokat is ő találta ki, de felhasznált korábbi dzsindaimodzsit is.

Dzsindaimodzsikkal most is lehet találkozni, főleg sintó szentélyekben. Állítólag a kiotói Konpira hegyen (金毘羅山) is áll egy hifumi írásos oszlop.



Néhány dzsindaimodzsi:
日文真字



中臣文字
  


新豊国文字



参考文献


原田実著『図説神代文字入門』 BNP

山口仲美著『日本語の歴史』 岩波新書

『国語学大辞典』

『日本語学研究事典』明治書院

小松茂美著『かなーその成立と変遷ー』岩波新書