Ez a szólás (諺:ことわざ) a tang-kori költő, Meng Haoran (孟浩然) "Chun xiao " (春暁) c. versének első sorából ered:
春眠不覚暁
処処聞啼鳥
夜来風雨声
花落知多少
japán olvasata:
春眠暁を覚えず
処処啼鳥を聞く
夜来風雨の声
花落つること知る多少
pinyin:
chūn mián bù jué xiǎo
chù chù wén tí diǎo / niǎo
yè lái fēng yǔ shēng
huā luò zhī duō shǎo
a rekonstruált tang-kori olvasat Ósima Sódzsi könyve alapján:
(a zenei hangsúlyok: 平:1 上:2 去:3 入:4)
Magyarul Ágner Lajos fordításában (forrás: terebess.hu):
TAVASZI REGGEL
MONG HAO-ZSAN
Künn a kéken
szürke égen
lassan jött a
virradat;
még pillámon
ült az álom
és csak lestem
hogy a fákon
szólnak-e a madarak?
De nem szóltak,
ültek, mint a
némák, kint a
búsan tinta-
ég alatt;
már derengett
s szél kerengett
kinn a csendes
kert felett,
és kavarta
hol itt, hol ott
a sok halott
levelet.
参考文献:
『ことわざ辞典』ダイソー2008年
大島正二著『唐代の人は漢詩をどう詠んだか』岩波新書2009年
『理解しやすい漢文』文英堂