2016年5月9日月曜日

A négy égtáj 東西南北



Az Index „Tudomány” rovatában közzétettek  egy cikket az égtájakról, amiben Kína is említésre került. Kíváncsi is lettem, hogy mi a helyzet az égtájakat jelölő írásjegyekkel (東西南北).    (a poszt írása közben vettem észre, hogy 다나 írt már a témáról, de talán nem árthat megismerni a többi elképzelést sem)
A képeket Jamada Kacumi könyvéből vettem (lásd alább).


A kérdéses 漢字 –kkal kapcsolatban a következő szótárakat használtam fel:



1. 漢辞海 (2013) [Kandzsikai], ami az i.sz. II. század elején keletkezett 説文解字 [Szecumon kaidzsi / Shuō wén jiě zì]  értelmezéseit idézi japán fordításban.



2. 角川 当用漢字字源辞典 (1972) [Kadokava tójókandzsi dzsigendzsiten].  Kató Dzsóken – Jamada Kacumi közös munkája, ami az általános használatú kandzsik (当用漢字) eredetét kínai etimológiát ad közre emészthető formában. Ez egyébként Kató életművén, a 漢字の起源 c. vaskos könyvön alapul, amelyben a szerző az irodalomjegyzék alapján a kínai klasszikusokon kívűl leginkább a   és 民国  kori szerzőktől idéz.   Felhasználtam még Jamada Kacumitól a  漢字の語源 (1976) -t is, ami a fenti, Katóval összeállított szótáron alapszik, de csak az iskolai oktatásban terítékre kerülő kandzsikkal foglalkozik (viszont néha a magyarázatok részletesebbek).



3. 漢字語源辞典 (1965) [Kandzsi gogendzsiten] c. etimológiaszótár, ami Tódó Akijaszu doktori dolgozatán alapul, és itt lehet elolvasni az angol nyelvű kivonatot.



4. 甲骨文字小字典 [Kókocumodzsi sódzsiten],  ami egy jóscsontfelirat-kisszótár Ocsiai Acusitól, és meglehetősen friss kutatási eredményeket tartalmaz, mivel 2011-ben jelent meg.



Tódó és Kató mellett a harmadik nagy kandzsikutató Sirakava Sizuka 白川静,  aki halála után is hatalmas népszerűségnek örvend, elég csak szétnézni az amazonos értékelések között. A sinológiával foglalkozók körében mintha kissé más lenne Sirakava megítélése, pl itt , itt  vagy itt lehet olvasgatni erről japánul. Nekem nem nagyon jön be Sirakava, mivel szinte minden kandzsihoz valami ősi kínai rítust kapcsol – de talán ez Sirakava népszerűségének egyik oka, hisz milyen menő már,  hogy a 九  nőstény sárkányt ábrázol, vagy a 白 eredetileg egy fehérre aszalódott koponya képe...


東 'kelet'
 
1. Fa ágai fölé emelkedő Nap.
2. A két végén összecsomózott batyúszerű dolog (= 橐 ) rajza.
3. Megemlíti a 説文解字 magyarázatát, de Katónak ad igazat: két végén  
   összecsomózott batyúszerű dolog, amely alkotóelemként megtalálható a   
   橐 és a írásjegyekben.
4. A két végén összecsomózott batyúszerű dolog. A 東 az eredeti jelentését 
  megőrizte a 橐 és a 嚢 alkotóelemeként.





西   'nyugat' 


1.  Fészkében ülő madár képe.  Amikor nyugaton lement a nap, a madár   
    visszarepül fészkére.
2.  A rizsbor leszűréséhez használt kosárka, ugyanaz, mint a 由.
3.  Kosárka.
4. Bemutatja korábbi elméleteket, de nem tudja  
  eldönteni, hogy melyik   lehet  a helyes. Azonban 
  rámutat a  鹵-val 'kősót tartalmazó zsák'  való   
  hasonlóságra, így feltételezi, hogy a 西 is esetleg valamifajta zsákot 
   ábrázolhat. 






  'dél'

1.  Délen felnövő növény.

2.  A kiejtést jelölő rész és egy 'sátor' jelentésű képjel  
  kombinációja:  "meleg van a sátorban".  Vagy pedig az  
  eredeti jelentése egy hangszer  neve.
3.   Két oldalról bekerített növény, védve azt a dértől.
4.  Valószínűleg egy ütőhangszert ábrázol.





 'észak'

  

1. Két, egymásnak háttal álló ember képe.
2. Két, egymásnak háttal álló ember képe, a 比  ellentéte. A régi  
  kínai házak  déli tájolásúak voltak, így az emberek is a déli oldal   felé fordulva ültek le, háttal északnak, emiatt hívták az északot   北(背)-nak.
3. Két, egymásnak háttal álló ember képe. Tódó is az ülés irányát   emlegeti.
4. Két, egymásnak háttal álló ember képe. Az írásjegy eredeti 
  jelentése  'ellenszegül' vagy 'elmenekül'  lehetett. A ma is   
  használatos 敗北-szóban a    ezt az eredeti jelentést őrizte meg. Kató   
  'déli tájolású ház' elméletével  kapcsolatban megjegyzi, hogy ezt a   
  régészeti leletek nem támasztják alá -  azaz az ókori kínai házak nem  
   feltétlenül voltak déli tájolásúak.


Ahogy a fentiekből látható, talán a 北-t és a 東-t kivéve, nincs megegyezés az égtájakat jelölő írásjegyek eredetével kapcsolatban, de remélhetőleg az újabb kutatások fényt derítenek erre is. 


Irodalom:

落合淳思『甲骨文字小字典』筑摩書房2011年
加藤常賢・山田勝美『角川 当用漢字字源辞典』角川書店1972年
『全訳漢辞海 第三版』三省堂2013
藤堂明保『漢字語源辞典』学灯社1965年
山田勝美『漢字の語源』角川小辞典1976年 

2016年5月3日火曜日

国語学系雑誌 最新号  Japán nyelvvel / irodalommal foglalkozó folyóiratok új számai



『國語國文』854号(通巻980号)


○万葉集の「妻問ひ」――真間娘子・菟原処女にふれて―― (神野富一)

○『栄花物語』富岡本の改修方向 (小島明子)

○現役小説家・岡本かの子の軌跡 ――同時代評価の推移とその背景 (松本和也)




『國語と國文學』 20165月特集号 通巻1110号(第93巻第5号)


○上代・中古語推量助動詞の連体・準体用法(井島正博)

○平安時代日本語における時間を表す名詞――「時相名詞」の提案と分類――(近藤泰弘)

○中古語における疑問文とモダリティ形式の関係(高山善行)

○平安時代の「しるし」と「かひ」――コーパスを用いた語誌研究――(田中牧郎)

○役割語史研究の可能性――平安和文作品での検証――(西田隆政)

○『日本語歴史コーパス』の現状と展望(小木曽智信)

○宋版の注文から作成された日本文献――高山寺蔵喜海撰『新譯華嚴經音義』――(佐々木勇)

○近世上方における二段活用の一段化とその後の展開(村上謙)

○近世楷書体文献の電子テキスト化における漢字字体処理について――『和蘭字彙』を例に――(櫻井豪人)


◇書評・松野彩著『うつほ物語と平安貴族生活――史実と虚構の織りなす世界――』(高橋麻織)
◇書評・近藤みゆき著『王朝和歌研究の方法』(久保木寿子)
◇紹介・半澤幹一・津田潔著『対釈新撰万葉集』(田中智子)
◇新刊書情報
◇国語と国文学 総目次





言語研究』  第149号(2016年3月)

 

○ 契丹語の複数接尾辞について (武内康則)

○ 南琉球宮古語の疑問詞疑問係り結び ―伊良部集落方言を中心に― (衣畑智秀)
             
○ The Interaction of Morphosyntactic and Semantic Processing in Japanese Sentence   
        Comprehension: Evidence from Event-Related Brain Potentials 
     (Masataka Yano And Tsutomu Sakamoto

○ 書評・紹介   Danielle Matthews (ed.) Pragmatic Development in First Language  
         Acquisition    Mihoko Kubota           

○ 第151回大会口頭発表・ポスター発表・ワークショップ要旨        

○ 彙報        






『日本語学』 20165月号 通巻453号 (第355号)


★ 日本語の難問

○日本語音声の謎と難問 (窪薗晴夫)

○文法における意味・機能・構造  (仁田義雄)

○意味論・語用論の難問――「タマネギを切った涙」はなぜ奇妙か―― (西山佑司)
 

○ツ・ヌの淵源について (鈴木泰)

○方言研究の難問 ――琉球語と方言区画の変動―― (井上史雄)

【連載】
[ことばの散歩道] 井上史雄
[ことばのことばかり] はんざわかんいち
[当用漢字表の誕生]福田亮
[列島縦断!日本全国イチオシ方言]総集編


  


 『日本語の研究』 第12巻2号 2016年4月1日発行



   可能動詞の成立 / 三宅俊浩

「ちょっと」類連体表現の歴史―二つの型による機能分担の形成過程― / 深津周太

  主節主体の動きを表す動詞終止形に接続するトテについて―引用と異なる機能の分析― / 辻本桜介

  黒川真頼の活用研究と草稿「語学雑図」 / 遠藤佳那子


〔研究ノート〕

    平安時代漢字字書のリレーションシップ / 池田証壽・李媛・申雄哲・賈智・斎木正 直


〔書評〕

    張志剛著『現代日本語の二字漢語動詞の自他』 / 小林英樹

    迫野虔徳著『方言史と日本語史』 / 小林隆






JSL漢字学習研究会研究会誌』8号 20163月発行


○ 漢字リテラシー育成のための実践研究を通して-教師の変容と内省-(楊敏)

○ 音声教育と連動させた漢字教育実践-漢字の読み方指導を中心に- (大久保雅子)

○ 語彙マップを用いた初級漢字語彙教材の開発 (徳弘康代)

○ 中上級学習者に対する漢字学習ストラテジー-セルフ・フィードバックの活用に向け 
     て-(秋山麻衣耶・林亜友美)

○「公」を含む中日同形語の比較研究 (何宝年)

○ 日中同形同義語の学習における母語の影響-中国人の日本語学習者の新漢語の学習に
     ついて- (何龍)

○ 漢字の学習方法を学ぶ教材の試作 (関麻由美)

○ 中級・非漢字圏学習者のための漢字教材の作成および実践報告 (佐藤瑞恵)

○ 漢字教材の語彙-語彙数と品詞構成率を中心に- (池田幸弘)

○ 多言語背景の年少者用漢字テストの作成 (酒井たか子・清水秀子)


ワークショップの記録

◆ わたしたちの思う「語彙の難しさ」-難しさ軽減に向けて- (濱川祐紀代)
◆ 漢字指導のための教室活動を考える-楽しさ追求の復習の活動-    (濱川祐紀代)


要旨(研究発表)


★ 漢字の書き取りの正誤判断について-「公正」な評価のために- (池田幸弘)


要旨(教材紹介)


☆ 漢字を楽しく深く学ぶために-『上級・超級日本語学習者のための考える漢字・語彙 超級編』- (藤田佐和子)


その他

※「漢字系統樹表2800」試行版(JSL漢字学習研究会誌第7号付録)改訂録 (善如寺俊幸)