A négy égtáj 東西南北

Az Index „Tudomány” rovatában közzétettek  egy cikket az égtájakról, amiben Kína is említésre került. Kíváncsi is lettem, hogy mi a helyzet az égtájakat jelölő írásjegyekkel (東西南北).    (a poszt írása közben vettem észre, hogy 다나 írt már a témáról, de talán nem árthat megismerni a többi elképzelést sem)

A képeket Jamada Kacumi könyvéből vettem (lásd alább).

A kérdéses　漢字 –kkal kapcsolatban a következő szótárakat használtam fel:

1. 漢辞海 (2013) [Kandzsikai], ami az i.sz. II. század elején keletkezett 説文解字 [Szecumon kaidzsi / Shuō wén jiě zì]  értelmezéseit idézi japán fordításban.

2. 角川　当用漢字字源辞典 (1972) [Kadokava tójókandzsi dzsigendzsiten].  Kató Dzsóken – Jamada Kacumi közös munkája, ami az általános használatú kandzsik （当用漢字）　eredetét ＋ kínai etimológiát ad közre emészthető formában. Ez egyébként Kató életművén, a 漢字の起源 c. vaskos könyvön alapul, amelyben a szerző az irodalomjegyzék alapján a kínai klasszikusokon kívűl leginkább a 清  és　民国  kori szerzőktől idéz.   Felhasználtam még Jamada Kacumitól a  漢字の語源 (1976) -t is, ami a fenti, Katóval összeállított szótáron alapszik, de csak az iskolai oktatásban terítékre kerülő kandzsikkal foglalkozik (viszont néha a magyarázatok részletesebbek).

3. 漢字語源辞典 (1965) [Kandzsi gogendzsiten] c. etimológiaszótár, ami Tódó Akijaszu doktori dolgozatán alapul, és itt lehet elolvasni az angol nyelvű kivonatot.

4. 甲骨文字小字典 [Kókocumodzsi sódzsiten],  ami egy jóscsontfelirat-kisszótár Ocsiai Acusitól, és meglehetősen friss kutatási eredményeket tartalmaz, mivel 2011-ben jelent meg.

Tódó és Kató mellett a harmadik nagy kandzsikutató Sirakava Sizuka 白川静,  aki halála után is hatalmas népszerűségnek örvend, elég csak szétnézni az amazonos értékelések között. A sinológiával foglalkozók körében mintha kissé más lenne Sirakava megítélése, pl itt , itt  vagy itt lehet olvasgatni erről japánul. Nekem nem nagyon jön be Sirakava, mivel szinte minden kandzsihoz valami ősi kínai rítust kapcsol – de talán ez Sirakava népszerűségének egyik oka, hisz milyen menő már,  hogy a 九  nőstény sárkányt ábrázol, vagy a　白　eredetileg egy fehérre aszalódott koponya képe...

東　'kelet'

 

1. Fa ágai fölé emelkedő Nap.

2. A két végén összecsomózott batyúszerű dolog (= 橐 ) rajza.

3. Megemlíti a 説文解字 magyarázatát, de Katónak ad igazat: két végén  

   összecsomózott batyúszerű dolog, amely alkotóelemként megtalálható a   

   橐 és a 嚢 írásjegyekben.

4. A két végén összecsomózott batyúszerű dolog. A 東 az eredeti jelentését 

　　megőrizte a 橐 és a 嚢 alkotóelemeként.

西   'nyugat' 

1.  Fészkében ülő madár képe.  Amikor nyugaton lement a nap, a madár   

    visszarepül fészkére.

2.  A rizsbor leszűréséhez használt kosárka, ugyanaz, mint a 由.

3.  Kosárka.

4.　Bemutatja korábbi elméleteket, de nem tudja 　

　　eldönteni, hogy melyik   lehet  a helyes. Azonban 

　　rámutat a 　鹵-val　'kősót tartalmazó zsák'  való  　

　　hasonlóságra, így feltételezi, hogy a 西　is esetleg valamifajta zsákot 

   ábrázolhat.　

南   'dél'

1.  Délen felnövő növény.

2.  A kiejtést jelölő 丹 rész és egy 'sátor' jelentésű képjel 　

　　kombinációja:  "meleg van a sátorban".  Vagy pedig az 　

　　eredeti jelentése egy hangszer  neve.

3.   Két oldalról bekerített növény, védve azt a dértől.

4.　　Valószínűleg egy ütőhangszert ábrázol.

北　'észak'

  

1. Két, egymásnak háttal álló ember képe.

2. Két, egymásnak háttal álló ember képe, a 比  ellentéte.　A régi 　

　　kínai házak  déli tájolásúak voltak, így az emberek is a déli oldal 　　felé fordulva ültek le, háttal északnak, emiatt hívták az északot 　　北（背）-nak.

3. Két, egymásnak háttal álló ember képe. Tódó is az ülés irányát 　　emlegeti.

4. Két, egymásnak háttal álló ember képe. Az írásjegy eredeti 

　　jelentése  'ellenszegül' vagy 'elmenekül'  lehetett. A ma is 　　

　　használatos 敗北-szóban a  北  ezt az eredeti jelentést őrizte meg. Kató 　　

　　'déli tájolású ház' elméletével  kapcsolatban megjegyzi, hogy ezt a 　　

　　régészeti leletek nem támasztják alá -  azaz az ókori kínai házak nem  

   feltétlenül voltak déli tájolásúak.

Ahogy a fentiekből látható, talán a 北-t és a 東-t kivéve, nincs megegyezés az égtájakat jelölő írásjegyek eredetével kapcsolatban, de remélhetőleg az újabb kutatások fényt derítenek erre is. 

Irodalom:

落合淳思『甲骨文字小字典』筑摩書房2011年
加藤常賢・山田勝美『角川　当用漢字字源辞典』角川書店1972年

『全訳漢辞海　第三版』三省堂2013年

藤堂明保『漢字語源辞典』学灯社1965年

山田勝美『漢字の語源』角川小辞典1976年