2016年9月13日火曜日

Ha a vietnámit kínai írással írnák... 𩛄 豆撑



 Bár jelenleg a vietnámi nyelvet egy módosított latin abc-vel jegyzik le, a XX. század elején még használatban volt a kínai írás, a klasszikus kínai nyelv, és persze a kínai íráson alapuló ch nôm (字喃) is.(vö. japán kokudzsi 国字)

 Igazából Dél-Vietnámban már 1867-ben eltörölték a kínai rendszerű hivatalnokvizsgát (科擧 khoa cử), és rá két évre a közigazgatásból is száműzték a klasszikus kínai nyelvet. Észak-és Közép-Vietnámban hasonló lépésre kb 50 évet kellett várni, ami azt jelenti, hogy a francia gyarmati uralom első 60 évében a vietnámi hivatalnokréteg és az értelmiség bizony a klasszikus kínait  (kambun 漢文) használta. A kínai hatás természetesen a szókincsben is érezteti hatását, a modern vietnámi nyelv szókincsének kb hatvan százaléka kínai eredetű lehet. Érdekesség, hogy a sino-vietnámi szókincs újkori rétege leginkább a XIX. és a XX. században Japánban alkotott összetételekből származik¹.



 Nemrég kaptam ajándékba egy kis vietnámi édességet (Bánh Đu Xanh), amelynek doboza a vietnámi nyelvet nem ismerőknek (én sem tudok vietnámiul) nem túl sokat árul el a tartalomról, így kíváncsi lettem, hogy visszafordítva 漢字–ra mennyivel lesz értelmesebb a doboz felirata. A ch nôm (字) írásjegyek Bonet szótárán alapulnak² (a képen pirossal).




Kezdjük a kínai írással. A ③ alapján megtudni, hogy a doboz tartalma babbal (豆) kapcsolatos, és hogy Hải Dương-i (海陽) specialitás (特産). A ④-ből az is kiderül, hogy valamiféle elismerésben (徽章) részesült a termék. 
ch nôm már kissé zavarosabb, de a ③ 𩛄 gyöke, a 𩙿 elárulja, hogy étkezéssel / étellel kapcsolatos a dolog. A ② és a ④  鐄-ja az 'arany' 金 és a 'sárga' 黄 összetételéből áll, így joggal lehet arra gyanakodni, hogy arany / sárga jelentésű lehet (ez az írásjegy a kínai írásban is megvan 'harangzúgás', 'nagy harang/sarló' jelentésben).  Ebből arra lehet következtetni, hogy a 徽章鐄 jelentése 'aranyérem'. Marad a ② 𧍰, valamint a ③ 撑. A 𧍰 gyökéből 虫 kígyóra vagy féregre lehet tippelni, de talán ennél több nem is derül ki belőle. Ez igazából a 'sárkány' jele.  A  撑 teljes homály, de a szótár szerint a jelentése 'kék' vagy 'zöld'.  Olvasata xanh, ami állítólag kínai jövevényszó (青)³. 

A fentiek tanúlsága, hogy ha a kínai szavak aránya nagy, akkor valamennyire el lehet boldogulni a kínai írás ismeretében, de a ch nôm esetében már csak tippelgetni lehet a gyökök alapján..

¹  ファム・ヴァン・ホアイ(2011)「ベトナム語における近代漢語とその起源」『日本語学』通巻381号(第30巻8号)
² Bonet (1899) Dictionnare Annamite-Français. 
³  富田健次(1988)「ヴェトナム語」『言語学大辞典 第一巻』三省堂

2016年9月10日土曜日

Kibelezett áldozati állat? 奏

  



  Egy golfklub éttermében lőttem a fenti  kalligráfiát, amely a  奏  kandzsit ábrázolja. Ennek rengeteg jelentése van, a japánul tanulóknak a Kanji és kanából lehet ismerős, ahol "(hangszeren) játszik" jelentésben található meg az 1544-es szám alatt.
Viszont rémlett valami kibelezett állatokról is, úgyhogy hazaérve megnéztem, hogy mit írnak a szótárak.
  Kató és Jamada (1972, 1976) az írásjegy ősi formáját az "isteneknek felajánlott, felnyitott testű áldozati állat, amelynek csontjairól már lerohadt a hús" jelentéssel azonosítja.
Tódó (1965) szintén az isteneknek felajánlott áldozati állatról regél. 
  Ezzel szemben Sirakava (1996) egy, a két kézben tartott szájorgonát 笙  lát bele a dologba, amivel az isteneknek muzsikáltak. 
Ez utóbbi meglehetősen más megközelítése a dolognak, de "felajánlás" jelentésben megegyezik.
  Jó volna tudni, hogy az újabb kutatások milyen értelmet tulajdonítanak a 奏 ősi alakjainak.
(kérdés, hogy a kalligráfus mester ismerte-e az eddigi értelmezéseket is :D )








加藤常賢・山田勝美『角川 当用漢字字源辞典』角川書店1972年
白川静 『字通』平凡社1996年 
藤堂明保『漢字語源辞典』学灯社1965年
山田勝美『漢字の語源』角川小辞典1976年 

2016年9月1日木曜日

国語学系雑誌 最新号  Japán nyelvvel / irodalommal foglalkozó folyóiratok új számai



『國語國文』858号(通巻984号)

○ 紫式部の歴史認識──『源氏物語』の仁明朝── (今井上)

○ 冷泉家時雨亭文庫所蔵の零本『古今和歌集』考 (寺田伝)

○ 小津久足の歌がたり──『桂窓一家言』に即して── (菱岡憲司)



『國語と國文學』 通巻1114号(第93巻第9

◆ 秋山虔先生追悼

○ 小野通女筆『源氏物語』と九条家の源氏学(髙橋亨)

○ 物語の周縁――猥雑なるものとその行方――(池田和臣)

○ 最後の『紫式部日記』(土方洋一)

○ 古典といかに向き合うか――秋山虔の思索の軌跡――(藤原克己)

○ 追憶~父のこと(依田瑞穂)/秋山虔さんの冗談(片桐洋一)/秋山虔先生をお偲びして(久保田淳)/

 わたしのマエストロ秋山虔──思い出の小窓から(室伏信助)/秋山虔先生の「いったい」(永井和子)/

 秋山先生追悼(後藤祥子)/『源氏物語の世界』から(藤井貞和)/秋山先生と『伊勢集』(倉田実)/

 雲居の月を偲んで(河添房江)/十九分間の特別授業(畠山俊)

○ 秋山虔先生略年譜・業績目録(東京大学国文学研究室編)



『日本語学』通巻458号 (第3510号)


◆ 漢文の最新情報

○ 中国古典文学研究と漢籍データベース検索 (金文京)

○ 『四庫全書』などの全文データから明らかになること――漢語の出典確認の可能性をめぐって―― (陳力衛)
  
○ 出土『老子』と『老子』解釈の新局面――楚簡『老子』・帛書『老子』・漢簡『老子』のもたらしたもの―― (蜂屋邦夫)
  
○ 「少年老い易く学成り難し」詩の作者と解釈について――「詩の総集」収載の意味するところ―― (朝倉和)
   
○ 仏典漢訳の諸相 (石井公成)

○ 近世日本の漢詩文――秩序・流通・手法―― (齋藤希史)
  

【連載】

[ことばの散歩道] 井上史雄
[ことばのことばかり] はんざわかんいち
[当用漢字表の誕生] 福田亮
[介護と言葉]小野田貴夫
[日本語教師がみる世界の日本語リアルレポート]中込達哉





『文学・語学』216号 2016831


  『古事記』における「やつめさす」歌の意義 (小野諒巳)

  藤壺の「御かはり」としての王命婦―冷泉帝の治世安泰の論理―(大津直子)

  三島由紀夫「鏡子の家」における現在性―「時代の壁」の解体―(山田夏樹)

  「平成26年 国語国文学界の動向」

  〈近代文学小特集〉「教材」としての近現代文学

 「国語」から「文学」へ―「教材」としての泉鏡花「夜叉が池」―(眞有澄香)
  文学と「教材」―「キャラメル工場から」が語るもの―(馬場重行)
  読解における心情把握偏重の力学―定番教材の批評性を一例として―(髙橋龍夫)
  方法としての〈記憶〉―村上春樹「午後の最後の芝生」のポストモダニティ―
(日高佳紀)
教材としての鷺沢萠『ケナリも花、サクラも花』―異文化コミュニケーションの不/可能性―(康潤伊)